Tavaszi zsongás

Ebédidőben: lógás.
Ebéd? Tésztasaláta, benne hús,
rajta tavaszi öntet...
Pfuj, inkább az éhenhalás.
Central Park: zöld csábítás,
a szétszórt csikkek pázsitjából
Nárciszok bújnak ki
és horpadt kólásdobozok.
Irány a park! Nyomás!
Megláttak? Nem hiszem.
Vétségünk: lógás.
Büntetés: felfüggesztés vagy bármi más.
Mindegy; üljünk a padra,
Arcunkat süsse UVB-sugárzás...
Vaksi pislogás, hunyorgás a fényben:
A napszemcsi bent maradt a szekrényben...
/Mia/

 

Einstein oroszlánok,
Bátrak, merészek,
Bátrak, merészek,
Legyetek értünk harcra készek!

Einstein oroszlánok,
Kék-arany címere
Kék-arany címere
Iskolánknak győztes fegyvere!

Einstein oroszlánok,
A nyerő csapat,
A nyerő csapat,
Minden csatában diadalt arat!
/Az AEG (Albert Einstein Gimnázium) iskolavezetősége/

Óda a matekhoz

Koszos terembe terelve
döglődünk, mint az éjjeli lepkék
a neonfény és a padok sivár
börtönében kerengve.
Tíz perc még csöngetésig.
Egyenlet, megoldó képlet,
minek, minek nekem?
Megoldja-e szeretteim szívének
titkát s rejtélyeit?
Öt perc még csöngetésig.
Zord matektanár,
könyörülj rajtunk, s eressz! 
/Mia/

Óda a kilátáshoz a matekterem ablakából

Napsütötte betonpadok
Mellettük sakktábla-asztalok,
Száz meg száz grafittit
fújt előttünk
spray-vel az elődünk:

Joanne love Richie
Punk a király
Atom a brutál
meg
Amber büdös k*rva.

Száraz leveleket, nejlonzacskókat
Zörget a szél a parkban
Öltönyös pasik utolsó tincseit
is félrefújja kopasz,
rózsaszín fejükről.
Cigis dobozok, eldobott rágók
borítják a szürke járdát

Eszembe jut:
Mit számít, hogy nem lineáris az egyenlet,
ha bármely változót
hatványra emelünk?
Úgyis mind meghalunk.
/Mia/

Matekórán, jaj, mit tegyek?

Matekórán, jaj, mit tegyek?
Unalmamban hová legyek?
Firkáljak vagy ásítozzak?
A pad alatt torpedózzak?

Sonkás zsömlém elővegyem?
Félálmomban mind megegyem?
Szundikálnék, álmodoznék,
 egy kicsi dalt dúdolgatnék.

Tábla fölött falióra,
Nem mozdul a mutatója.
Lassú idő csak nem múlik,
Matekóra hosszan nyúlik.
/Mia/