Várnagy Andrea írása

Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 9. (részlet a’la Andi)

Szeptember 10., péntek, este fél tizenkettő, itthon

Végre hazaértem. Azt hittem, ez soha sem fog megtörténni. Na persze a musical fantasztikus volt, és irtó megható, meg minden, és JP is rendes volt, de ha vissza kell fognom a könnyeimet (amit ebben az esetben, kivételesen nem Szépség áldozata csalt ki belőlem), hát…ezen a téren nem állok valami jól. Úgy értem, nem vagyok egy pókerarc.

Szóval alig vártam, hogy megléphessek a színházból. Először is, mert így tuti, hogy nem lesz kétszáz ember szemtanúja, amint Genovia leendő hercegnője kifakad, mint egy lufi, és sírógörcsei közepette hagyja el az épületet egy két méter magas testőr oldalán. Másodszor pedig azért, mert így leellenőrizhetem otthon az e-mailjeimet.

Na nem mintha nem tudnám, hogy az időeltolódás és a szigorú reptéri szabályok miatt Michael úgysem tudna írni nekem.

Bárcsak azt mondanám, hogy fog is, mert sajnos ebben egyáltalán nem vagyok biztos.

Miért? Miért? Miért kellett szakítanom Vele? Úgy hiányzik a hópihés nyakláncom is! Hogyan lehettem ekkora hülye? De hát végül is nem én ajándékoztam oda a Legféltettebb Kincsemet csak „szórakozásból” Judith Gersnernek…

Hazafelé a limuzinban JP végig úgy vigyázott, hogy még csak meg se közelítse a témát, hogy a végén az afrikai törzsek táncos rituáléinál kötöttünk ki, amikről az apja is forgatott néhány éve egy filmet. Olyan rendes, ahogy kérdezgeti, jól érzem-e magam. Pedig miattam szakított a volt barátnőjével, Lilly-vel. Sőt, mikor néhány napja tök véletlen (na jó, kábult voltam egy kicsit a sok sírástól) megcsókoltam a folyosón Michael és a húga előtt, csak olaj volt a tűzre.

És most itt ragadtam a legjobb barátnőm és a pasim nélkül egy mély tátongó, Legyél-Te-Is-Lana-Legkedvesebb-Áldozata feliratú szakadék szélén. Ha lenézek, csak egy savanyodott anyókát látok, aki mellett ott domborít egy nagy mellű, szőke és tökéletes alakú lány (ez lesz Lana), akinek a pólójára Judith Gersner fejét nyomták, ezzel a felirattal: „Szüzet szüntess!”.

Szerintem életem végéig kísérteni fog ez a kép.

Mamának sikerült másodszorra is leraknia Rockyt, aki most a kiságyában szuszog, mint egy kiscica. Olyan aranyos! Ő az egyetlen férfi az életemben, akiben még egyszer sem csalódtam…

Annyira szeretnék még olyan pici és gondtalan baba lenni, mint az öcsikém! Nem kell integrálszámításokat végeznie (ez Mr. Gianini legújabb ötlete, mivel üssük el a matekórákat), gőze sincs arról, hogy mi zajlik egy gimnáziumi lánymosdóban; nincs szerelme, akit elveszítsen; és Judith Gersner már a harmincas éveit fogja taposni, mire Rocky középiskolás lesz.

Egyszóval, irtó kicsi az esélye, hogy Judith elvegye a számomra két legfontosabb férfi szüzességét. Uram Isten! Még csak az hiányzik!

Nem, nem… én majd jól felvilágosítom Rockyt, ha majd először húzza meg egy kislány copfját a bölcsiben, hogy nem minden lány ártatlan. Főleg nem azok, akik a hálószobájukban muslicát klónoznak…

Meg szórakozásból lefekszenek a haverjukkal.

Leellenőriztem a hangpostám és az e-mail postaládám is, de csak Tina érdeklődött felőlem, mióta Michael bejött a suliba, és megpecsételődött a szakításunk. És az már csak hab volt a tortán, hogy lekéstem a gépét.

Minden összefogott ellenem!

Szóval most itt ülök a komputerem előtt, és kétségbeesésemben még Lulura is majdnem rátehénkedtem.

Miért nem ír már?!

Szeptember 10., péntek, este háromnegyed tizenkettő, itthon

Gondolkodtam, és rájöttem, hogy ha valaki, akkor Lilly az, aki segíthet rendezni a nézeteltérést (ez elég enyhe kifejezés volt) köztem és a bátyja közt.

Csak az a baj, hogy Lillynek esze ágában sincs segíteni nekem, azok után, hogy az egész folyosó szeme láttára megcsókoltam JP-t.

Bocsánatot kérni a Moscowitz testvérektől igencsak megterhelő feladat, főleg, ha nem is hajlandóak bejelentkezni… Így jár az, aki két zsenivel barátkozik, és vét ellenük. Nem érdemes, nekem elhihetitek. Szerencsére Tina is körülbelül azonos intelligenciával rendelkezik, mint én, szóval nála nem kell kisszótárt használnom, mikor e-mailezünk.

És vele legalább nem vesztem össze.

Vissza is írtam neki, mert esküszöm, nem bírnám ki, ha nem önthetném ki valakinek a szívem.

KÁLULU: Szia, Tina! Aranyos vagy, hogy írtál. Sajnos Te vagy az egyetlen. Se Michael, se Lilly még csak fel sem lépnek. Egyáltalán nem érzem magam jobban azóta, és az sem segített, hogy JP-vel megnéztem a Szépség és a Szörnyteget. Mert rájöttem, hogy nagyon, nagyon elrontottam mindent Michael-lel.

ROMANCI: Jaj, Mia, ez egyáltalán nem igaz, csak rossz dolgok történtek veled mostanában, és kikészültél. Ez totál érthető. Például ott van ez a Judith-ügy…

KÁLULU: Ne, Tina! Ne is emlékeztess rá! Inkább mesélj, mi van veletek Borisszal?

ROMANCI: Semmi…

ROMANCI: Mia, mivel a barátnőm vagy, nem tudom tovább nézni, ahogy szenvedsz, és még azt sem veszem be, ahogy próbálod elterelni a témát, mert tudom, hogy minden gondolatod Michael körül forog. Jól gondolom?

KÁLULU: Igen. Azt hiszem, igazad van. De akkor most mit csináljak? Segíts, légyszi! Olyan szörnyen egyedül vagyok Nélküle.

ROMANCI: Minden esetre várj, amíg válaszol…

KÁLULU: És mi lesz, ha nem fog? Ha már a létezésemtől is hányinger kapja el? Ha nem is akar többé látni? Jaj, olyan hülye vagyok. Nagyon megbántottam. Láttam rajta, mikor kiviharzott az Albert Einstein-ből.

ROMANCI: Hát, Mia, ez elég értető. Végül is ott csókolóztál a húga volt barátjával, épp mikor jött volna békülni. Szerintem akkor is írni fog, csak légy türelmes. Ti egymásnak vagytok teremtve. Az igaz szerelem mindig győz.

Olyan rendes Tina, csak sajna romantikus regényeken nevelkedett, és gőze sincs arról, hogy az élet nem egy habostorta, és nem mindig a jók győzedelmeskednek.

KÁLULU: Köszi, Tina. Rendes vagy, de azt hiszem, annyira elszúrtam az egészet, hogy most végleg lemondhatok a srácról, akit szeretek, és még a húgáról is.

ROMANCI: Butaságokat beszélsz (vagyis írsz). Sose add fel, hisz a remény hal meg utoljára. Ezt Te is jól tudod. Most menj szépen, aludd ki magad, és ne agyalj folyton ezen. Ugye Te sem szeretnéd, hogy hétfőn kisírt szemmel és lapátnyi táskákkal ébredj?! Szorítok! Na, szia!

KÁLULU: De…

ROMANCI: Nincs de! Nyomás!

KÁLULU Vége

ROMANCI Vége

Lehet, hogy igaza van…

Jobban teszem, ha hallgatok Rá, mert a végén még tényleg úgy fogok festeni, mintha én lennék Szörnyeteg csúnyácska unokahúga, Muriel, Manhattanből…

Vár az ágy!