Meg Cabot: How to be popular?
(Diamia írása)

Ha már beavattalak titeket, a tegnapi eseményekbe, azt hiszem meg kell tudnotok egy pár dolgot rólam is. A teljes nevem Stephanie Janie Landry. Egy bloomville-i kertes házban lakom a családommal. Van egy bátyám, Dan aki egy évvel idősebb nálam, és velem együtt a Blommville Középiskolába jár. A legjobb barátnőm Angel, aki velem egy osztályba jár, és mindent megbeszélünk. Van egy haverom, Jason (nem pasim, haverom!),akivel szintén jól megértjük egymást. Röviden ennyi, remélem nem találtátok túl töménynek. Mindenesetre a továbbiakban szükségesek lesznek ezek az ismeretek. Mielőtt feltennétek magatokban a kérdést: „Miért nem írom le, hogy ki az a Lauren, pontosan?”, a válaszom azért nem, mert Angel anyukája, aki pszihológus, azt mondta:

- Ha nem veszed észre, ha nem beszélsz vele, ha nem erőlteted a kapcsolatot kettőtök között, akkor előbb-utóbb rá kell jönnie, hogy te egy nyitott,de mostanában mégis bezárkózó személyiség vagy.

És milyen igaza van!

* * *

A 10 legrosszabb dolog, ami megtörtént velem:

1) 3 éves koromban a Napfény Óvoda Tekergők csoportjába jártam, ahol divat volt óvóbácsikat felfogadni. Mr. Elliotot különösen megszerettem, és ezt a bátyám nem félt vele közölni sem. De nem tehettem semmit. Gondoltam, Mr. Elliot nem engem fog feleségül venni. Persze már akkor is jót mulatott rajtam Liz és Nicky, akiknek nem voltak előnytelen lábaik, és persze szőkék voltak. Mert manapság a szőkéknek áll a világ.

2) Amikor másodikos voltam az ált. suliban, elvittek minket kirándulni a Nagy-tavakhoz, északra. Olyan izgatott volta,a mikor megláttam egy halat a vízben, hogy az egész pénztárcám bele esett az Erie-tóba. Persze, Mrs Jonhson jól leszidott, hogy hogyan is lehettem ilyen ügyetlen. Képzelhetitek, mennyire megalázó volt.

3) Még ötödikben történt meg, az első „felsős” bulimon, hogy annyira meg akartam mutatni akrobatikai képességeimet a feldíszített tornaterem vízszintes oszlopain, hogy eltörtem a lábam. Kijött értem a mentő, én pedig visítottam, mint egy kismalac. Ráadásul minden felsőbb éves engem szidott 3 nap múlva, mikor visszatértem suliba, hogy miattam lett vége a bulinak. Köszike!

4) Még szörnyűbb volt a gipsz viselése, állandóan viszketés… brrr..

5) Mikor a hatodikos farsangon Jason és Tim Reynolds, álmaim akkori főhőse ugyanolyan kalóz ruhába öltöztek, én pedig nagyon összekavarodásomban közöltem Timmel, hogy úgy imádom,hogy nem tudom elmondani. Kérdeznetek sem kell, soha többé nem állt velem szóba.

6) 8. osztályban a lakásunk ajtaja előtt várakozott Angel. A bátyám haverja az ablakban ültek és fennhangon dicsérték, mennyire jó csaj. Nem akartam összetalálkozni velük, így hát a hátsó ajtón mentem ki. Hogy azután mi történt, azt már csak a telefon rögzítőjének köszönhetem, ami azt is felvette, amit nem kellett volna:

„ Üdvözlöm, Mr. Landry, Elton Prestley vagyok a Könyvterjesztők és ... hmm … jézusom, ez a csaj meg hogy néz ki? NYÁRON BAKANCSBAN ÉS SÁLBAN? Fú, hogy lehet egy ilyen csajnak ilyen lúzer barátnője? Hé, fiúk, hagyjátok abba, ő a …”

7) Mikor kilencedikben az első bálozásomra vettünk egy gyönyörű Chanel estélyit. (Ez alkalommal a mamám sem volt fukar, tényleg mesés ruha volt!) Gyönyörű, persze fekete ruha volt, nehogy még jobban hizlaljon. (Tudjátok akkor eléggé mélyponton hmm… bocs, inkább magaslaton voltam a kilók terén) Várakozás közben leültem a kanapéra, aminek az lett a következménye, hogy Dan otthagyott bolognai spagettijét már senki le nem tudta vakarni a hátsómról. Nem mehettem el a bálba, mert egyetlen más ruha sem volt otthon…

Na jó. Volt egy, de az virágmintás volt és bóvli. Anyáé volt még az esküvőjük előtt.

8) Amikor 9. év utáni nyári szünetben 113 $-t fizettem egy eredetinek tűnő, nagyon réginek látszó Beatles bakelitért. Tudom, nagyon gáz, hogy imádom őket, de hát mit tehetnék, olyan jól nyomják! Mellesleg otthon a papa bakelit lejátszóját elővéve, rájöttem, hogy nagyon csúnyán átvertek. Még lejátszani sem tudtam, nemhogy élvezni. Pedig minden zsebpénzem ráköltöttem!

9) Amikor szintén hatodikban leöntöttem málnaturmixszal Laurent. De ezt a történetet nincs se kedvem, se erőm leírni. Remélem megértitek.

10) Ami holnap fog történni.

* * *

Tudom, kételyben hagytalak titeket tegnap. A 10. legrosszabb dologra egyelőre magam sem tudok felkészülni. Holnap ugyanis, mint minden évben, eljön a pillanat, hogy én is neki kezdjek a sulim utolsó évének. Nálunk Bloomville-ben ez már hagyomány. Nem tudom ismeritek-e claytoni szokásokat, talán arról már hallottatok, hogy ott a CLAYTÁNCOT rendezik meg. Na, a mienk is majdnem olyan,

CSAK MÉG ROSSZABB.

Csak tessék elolvasni! Ez a plakát az iskola ajtajától kezdve, a katolikus templomig, mindenhol ki van téve.

Figyelem kedves diákjaink!   Mint tudjátok, elérkeztetek a gimnáziumos éveitek utolsójához. Mint minden évben, nektek is megadjuk a lehetőséget, hogy a Bloom-bálon részt vegyetek. Itt lehetőség nyílik az önfeledt szórakozásra még a tanév kezdete előtt.   Remélem sokan kihasználjátok majd a lehetőséget, ahogy korábbi évek búcsúzó diákjai tették. A belépés díjtalan minden nálunk tanuló diáknak.   R. J. Bergfish Igazgató úr

Én meg mondtam. Az ilyen bulikat nem a magamfajta egyszerű lányoknak találták ki, hanem a Lauren Moffat baráti körnek. Itt mindig minden arról szól, hogy kinek van jobb ruhája, ki van szebben kisminkelve, kinek a legdrágább a cipője.

- Az egész azon múlik, mennyire vagy csinos, szép, és persze mennyi mindent tudnak kihozni belőled a fodrászok, divatszakértők, és sminkesek. Anyukám már megrendelte mindet, ma pedig kiválasztjuk a ruhát is- valahogy így magyarázta nekem Lauren, mikor összefutottunk 2 héttel ezelőtt. Nekem ezzel szemben annyi pénzem van a bálra, amennyit félretettem. A mamám közölte, hogy mivel már elég nagy vagyok hozzá, megtanulhatok magamról gondoskodni. Így a könyvesboltunkban szerzett pénzt erre kell felhasználnom.

Joggal kérdezhetitek, miért megyek el a buliba? A válaszom igen egyszerű. Angel (ha elfelejtettétek ki ő, akkor lapozzatok vissza az első oldalra!) kért meg rá. Őt már a szünet előtt elhívta Paul, így tudtam, nekem is menni kell. De legalább nem egyedül, mert Jason elkísér.

Szóval, holnap estére valahogy kirobbanó formában kellene lennem, hogy végre megtörhessem népszerűségi indexem lefelé szaladó vonalát. Így mindenkihez megpróbálok majd kedves lenni. Sőt. Még a kedvesebbnél is kedvesebb.

* * *

Augusztus 28. Hétfő

Szóval itt állok a tükör előtt és szörnyülködök. Nem tudom leírni, hogy nézek ki. Mint említettem, kevés pénzből kellett gazdálkodnom, így a haj és a smink Angel alakítása lett. Azokkal nincs is baj, csak velem. A ruhám, egyszerűen…

BORZASZTÓ

Tényleg. Már csak néhány darab maradt a katalógusban, mire össze tudtam szedni a kellő pénzt, de nem számítottam, arra, hogy csak ennyire lesz elég. El vagyok kenődve, de rendesen. Angel ragyog, csodásan fest rózsaszín selyemestélyiben. De nem irigykedem, szeretem is, és elvileg a legjobb barátnőm.

Azt hiszem itt vannak a fiúk. Indulnunk kell. Talán később lesz lehetőségem leírni, milyen volt a buli. Nem tudom, mit várhatok, s nem tudom mi lesz velem.

Mindenesetre jó éjt, kedves naplóm, jó éjt, kedves ti.