Az utolsó csók
(by Lora)

Holdfényes éjszaka volt. Jesse és én a gyönyörű tengerparton üldögéltünk.
Lágyan fújt a szellő. Rajtunk kívül csak néhány madár volt a parton, amik a fejünk felett körbe-körbe repkedtek. Az ő hangjukat sem lehetett hallani a tenger zúgásától.
A hold fénye megvilágította a víz egy egészen kis részét.
A víztükrön gyönyörűen tükröződött az ég képe. Egy jó ideig egyikünk sem
szólt egy szót sem, mindketten gyönyörködtünk a látványban.
A csendet Jesse törte meg.
- Suzannah, én nem tudom hogyan mondjam el…
Teljesen megdöbbentem. Ez komolyan hangzott. Biztosan meghozta a döntését!
De nem, azt hiszem nem szeretném hallani Csak nem akar elmenni? Nem
értettem. Nem hagyhat itt… Nem teheti meg…
-…de mostanában sokat gondolkoztam. És úgy döntöttem vissza kell
mennem a családomhoz.
Teljesen megrémültem. Hát elmegy! Ugyanis az történt, hogy pár héttel
ezelőtt a könyvtárban jártam. És találtam egy nagyon érdekes könyvet. A
szellemekről szólt… Először izgalmasnak tűnt. Elkezdtem olvasni, és
az egyik oldalon rátaláltam egy címre, amin ez ált. Hogyan küldhet vissza
egy halott lelket az élők sorába. Teljesen ledöbbentem. A szívem már a
torkomban dobogott, majd' kiugrott a helyéről, a nagy rémülettől. Elolvastam
az oldalt.
Az egész művelet szinte teljesen megegyezett egy szellemidézéssel. A
szellemet arra a helyre kellett csalogatni ahol meghalt. Néhány személyes
holmijával együtt a tűzbe kell állítani és egy kis mondókát kell
mondogatni. Elég egyszerűnek tűnt, hiszen korábban már csináltam hasonlót
Heather-rel!
Gyorsan becsuktam a könyvet és úgy tettem mint aki nem is látta. Nem tudtam
mit tegyek. Próbáltam nem tudomást venni róla, de egész idő alatt furdalt a
lelkiismeret. Úgy gondoltam Jesse-nek joga van tudni erről. Végülis róla
van szó. De nem mertem neki szólni! Féltem hogy elveszítem. Egy nap suli
után már nem bírtam. Oda álltam elé és megszólítottam:
- Jesse!
- Oh, szia Suze!
- Jesse mondanom kell valamit! Én pár héttel ezelőtt elmentem a könyvtárba,
és találtam egy könyvet…
És elmondtam. Próbáltam minél gyorsabban beszámolni a történtekről, nehogy
közben meggondoljam magam. Jesse közben úgy nézett rám, hogy nem tudtam
kivenni hogy örül a hírnek, vagy esetleg szomorú hogy itt kell hagynia ezt
a világot. Végül pár perces csend után megszólalt:
- Én, én… jól hallottam? Tényleg vissza tudnál küldeni? Ez csodás!
Úgy tűnt nagyon örül. Én persze nagyon szomorú lettem. Nem akartam hogy
elmenjen. Valószínűleg ezt Jesse is meglátta, mert az arca egyik
pillanatról a másikra elkomorult.
- Suze, én szeretlek téged, és tudom hogy te is így érzel, de vissza kell
mennem. Nem maradhatok itt.
Teljesen meghatódtam. Odaültem mellé az ablakomba, a jól megszokott
helyére. Jesse szorosan odahúzott maga mellé és megcsókolt. Úgy éreztem a
szívem megszakad. Nem hagyhat itt…
Sokat gondolkoztam Jesse ügyén régebben is. A szellemeket általában úgy
tudom elküldeni a másvilágra, ha elrendezem nekik a dolgot, amit mikor még
az élők sorában voltak, nem tudtak véghezvinni. De azt nem tudtam Jesse mit
nem tett meg. Egyik délután erre is fény derült. Szokás szerint az ablakban
üldögéltünk, és a tengert néztük. És egy váratlan pillanatban megszólalt.
Azt hittem kiesek az ablakon annyira romantikus volt ahogy előadta, de
persze szomorú is volt. A történet a következő volt. Jessenek feleségül
kellett volna vennie egy lányt. Sokáig halogatta az esküvőt. Azt mondta
igazából nem szerették egymást. Később egymásba szerettek. Úgy igazán. Az
esküvő már nem csak egy kényszerházasság lett volna. És akkor megtörtént a
tragédia: két nappal az esküvő előtt a lány meghalt. Jesse így sosem tudta
feleségül venni.
Nem hittem el amit hallok. Akkor Jesse nem térhet át a másvilágra. Ezt az
ügyet ugyanis nem tudom megoldani, bármennyire is szeretném.
És aznap a könyvtárban mégis megtaláltam a megoldást. Jesse visszatérhet az
élők sorába, anélkül hogy feleségül menne.
És most azt kéri tőlem, hogy én aki szeretem, én küldjem el őt!!
Úgy éreztem nem tudom megtenni.
És egy esős szombat délután mégis megtettem. Végig bőgtem az egész napot.
Nem hittem el hogy megteszem. Jesse észrevétlenül beosont a szobámba.
Majdnem szívrohamot kaptam úgy rám ijesztet. Utoljára… Odajött hozzám
és szorosan magához ölelt.
- Suze én tudom mit érzel. És hidd el nekem is nagyon nehéz.
És megcsókolt. Nem hittem el mi történik velem. Beleszeretek egy szellembe,
aki megcsókol. Mégis csodás érzés volt. Ez volt az utolsó csók…
És elment, soha nem láttam többé.